Minden
ápolás és karbantartás kiindulópontja annak a környezetnek
a klímája ahol
a szóban forgó
tárgyat elhelyezték.
A régi bútorokra nézve súlyos
következményekkel járhat
a
napsütés, az erős megvilágítás, a meleg, a levegő
páratartalma, így a tárgyak gondozásának kulcsa: megfelelő
körülményeket kell nekik biztosítani. Nem bölcs dolog antik
bútort olyan helyre tenni ahol erős napsütésnek van kitéve,
különösen igaz ez a fényre roppant érzékeny politúrozott
felületekre és textilekre.
A
nap ibolyántúli sugarai ártanak ezeknek és siettetik
tönkremenetelüket,
a textilek kifakulnak, a politúr bevonatú
felületek színe elhalványodik, fényét elveszti, esetenként
megrepedezik.A hőmérséklet is hatással van bútorainkra,
a túl meleget és a túl hideget is
érdemes elkerülni.
Óvjuk tárgyainkat a lámpák
melegétől és egyéb hőt sugárzó berendezésektől. Legjobb, ha
kerüljük
a hőmérsékletingadozást,
a
hőmérséklet lehetőleg maradjon 16 és 21 Celsius fok között.
Az
ideális relatív páratartalom 50 - 60 %, lehetőleg itt is kerüljük
a hirtelen változásokat.
Ha a helységben központi fűtés van
érdemes beszerezni egy párásító berendezést,mert a fűtés
bekapcsolásával radikálisan csökkenhet a páratartalom.
A politúrozott bútort porecsettel és száraz ronggyal tisztítsuk,
kerüljük az oldószeres és különböző viaszokat tartalmazó
bútorápoló szereket. Az oldószeres termékek károsíthatják a
bútor fényét, a viaszosak pedig minden egyes használatkor vékony
réteget képeznek a fényezett felületen és ez évek alatt komoly
elkoszolódott lerakódásokat eredményezhet különösen a sarkokon
és a faragványokon.
Lejjebb a felsorolásban talál házi
praktikákat, ötleteket.
Különösen
gondos ápolást kívánnak a nagy, lapos felületek például
az
asztallapok. Könnyen törik, sosem szabad durván bánni vele,
mindig élére fordítva kell szállítani, sosem fektetve, mert még
a saját súlyától
is eltörhet. Fehér és világos márvány
megfakulhat, mert
a szálló por összegyűlik porózus
felületén.
Ezért rendszeresen portalanítani kell
és időről időre langyos szappanos vízzel le kell mosni és utána
szárazra törölni. Miután megtisztítottuk kenjük be vékonyan
méhviasszal de fehér márvány esetében legyünk óvatosak mert
elszíneződhet.
Nem, vagy kevésbé látható helyen
tegyünk próbát.
A
régi tükröt a vízgőz hamar tönkreteszi, így hát nem szabad
vízzel tisztítani, jobb, ha csak puha, denaturált szesszel
megnedvesített ronggyal töröljük át, majd dörzsöljük
újságpapírral ragyogóra.
Üveg tisztításánál ugyanígy
járjunk el. Bánjunk a denaturált szesszel óvatosan, ha valamely
bútor üvegét tisztítjuk a mellette lévő politúrozott felületek
miatt.
A vörösréz
tiszta fém, a sárgaréz pedig vörösréz és cink ötvözete.
Mindkettőt közönséges réztisztító szerekkel lehet
kifényesíteni azután vékonyan viasszal kell bekenni az oxidáció
késleltetése okán.
A viasz sokkal jobb még
a legjobb
fémlakknál is, amely sosem teljesen láthatatlan.
Ha a korrózióréteg túlságosan
vastag, a tisztítást okosabb szakemberre bízni. Ha mindenáron
magunk akarjuk elvégezni a munkát, szereljük le a rezeket a
bútorról és áztassuk ecet, víz és só keverékébe.
Ezzel a legmakacsabb korrózió is
eltüntethető.
A
nádazást gyakran alkalmazták székülésekre, háttámlákra.
A nádfonat összegyűlt piszok, szenny
eltávolítható meleg, szappanos vízzel,
de a makacs szennyeződés
csak alapos átmosással számolható fel.
Ezután ecsettel hordjunk
fel sütőport
a nádra, majd hagyjuk jól kiszáradni
és ismételten törüljük át
az ecsettel. Végül hideg vízzel
öblítsük át,
majd szárítsuk meg újra.
A törött nád megjavítható ha új
nádat ragasztunk a sérült alá.