Politúrozás

Politúrozáson azoknak a műveleteknek az összességét értjük, amelyeknek az a céljuk, hogy valamely anyag felületét 
a károsító hatások ellen megvédjék, és hogy megjelenését szebbé tegyék. A feladatokés a lehetőségek a következők: 
a természetes rajzolat kiemelése,az időjárás állóság fokozása, 
a mechanikai hatások, a nedvesség
 és a kémiai szempontból károsító folyadékok elleni védelem. 
A felületkezelés lényegesen befolyásolja az árat 
(kézi sellakkpolitúrozás), a bútor megjelenését és a felújítás minőségét. 

A felület előkészítése  

Csiszolás és vizezés  

Csiszoláson a munkadarab felületének olyan finom, utólagos megmunkálását értjük, amelynek során a csiszolószemcse finomsági fokától függően, 
a faanyagról forgácsrészecskéket választunk le. A csiszolás csak 
a felületek simítására és nemesítésére való, ritkábban célja a pontos méretek kialakítása. 
Ha a bútordarab áttetsző felületkezelést kap, különösen ügyelni kell 
a csiszolás mélységére és irányára. Nagyobb felület csiszolásakor érdemes parafából készült csiszolófát használni, 
a különféle profilokat megfelelően kialakított csiszolófával, 
vagy szabad kézzel kell csiszolni. Külön figyelmet érdemelnek 
a széles évgyűrűs fák, mert ezek lágy évgyűrűi, 
vagy a korai fa már tompa csiszolóeszköz esetén is gyorsabban eltávolítható, mint a keményebb évgyűrű
 vagy a késői fa. Nem minden faanyag igényel vizezést 
a további megmunkálás előtt. 
Azt hogy kell-e vizezni a következők döntik el: a fafaj kemény vagy lágy,finom vagy durva pórusú.
A korábban alkalmazott szerszám (vágó vagy kaparóeszköz), 
a későbbiekben pácolandó bütü felületek aránya, 
a zsír vagy gyanta jelenléte és mennyisége, a színérzékenység és 
az elérendő felületi minőség. Nagy nyomáson végzett csiszolás esetén, vagy tompa csiszolóeszköz alkalmazásakor 
a pórusok szélei erőteljesebben kirajzolódnak, a csiszolást követő pácfelhordás ezekhez igazodik 
és a felület érdes lesz. Ennek elkerülése érdekében előzetes vizezésre van szükség. 
A hőmérséklettől, a felvitt nedvességtől, a fafajtól és 
a levegő mozgásától függő, megfelelően hosszú száradási idő elteltével kerülhet sor a finom 
és éles csiszolóeszközzel végzett utáncsiszolásra. 

Fehérítés, színezés és pácolás

Fehérítésen a fa eredeti színének halványítását, vagy a színes foltok fehérítőszerrel végzett eltávolítását értjük. Ismertebb fehérítő anyagok 
a kén-dioxid, klórgáz, hidrogén-peroxid, nátrium-peroxid, 
nátrium-biszulfit, oxálsav. 
A színezés fizikai folyamat.
 A fa szerkezetét nem szabad sem elfedni, sem fátyolossá tenni, 
az elszíneződést 
a festékmolekulák beágyazódása és megtapadása okozza. 
A pácolás a faanyag felületének olyan elszínezését jelenti, amelynél 
a kémiailag aktív anyagok a fa tartalmi anyagaival kapcsolatba lépnek, 
és így színváltozást idéznek elő. 
A ronggyal, ecsettel, mártó vagy szóró eljárással végzett festékanyag felhordásakor 
a szívóképes, nagy üregű tavaszi, illetve korai fa, mindenek előtt 
a fenyőfélék fája több festékanyagot vesz fel, így negatív erezeti kép keletkezik. A színező vagy pácanyagot bőségesen kell felvinni és hossz-, illetve keresztirányú mozgással kell 
a pórusokba bedolgozni. 
A felesleges anyagot száraz ronggyal kell eltávolítani, eloszlatni.

Sellakk politúrozás

Az egyik legrégibb bevonó eljárás, antik bútor felújítás a kézi sellakpolitúrozással való kezelés. A sellakpolitúrok száradása függ viasztartalmuktól, a viaszmentes politúrok gyorsan száradó, fénylő, tiszta bevonatot adnak. Egészen kevés viasztartalom is meglassítja a száradást. A viasztartalmú sellakok ülepedő, szűrhető politúrokat adnak, amelyek kevésbé hajlamosak ragadásra, de lassan száradnak. 
Az ilyen bevonat sokáig rugalmas marad. Bágyasztó (matt) politúrozáshoz kívánatos 
a sellakviasz, de vöröses és sárga fákra káros, mert zöldes fátyolt okoz. Világos fákat fehérített sellak oldattal kezeljünk. A szűrt tisztított viaszmentes vagy csak kevés viaszt tartalmazó politúrok tiszták 
és koncentráltan is hígan folyók. Hajlamosak a ragadásra, de gyorsan száradnak, fényes, tiszta, kemény 
és rugalmas felületet adnak. A sellakpolitúr akár évszázadokig is megtartja rugalmasságát.

A bútor fényezés menete sellakpolitúrral 

A fényezés (politúrozás) célja a fát olyan kemény, egyenletes, üvegszerű bevonattal ellátni, amely a fa színét és struktúráját nem fedi el. Egy felület fénye annál nagyobb minél jobban visszaveri a ráeső fényt. 
Jó fényt akkor nyerünk, ha 
a felület maga is sima és a felület összes pórusa tömítve van, 
ha csak csiszoljuk 
a fát, akkor az többé-kevésbé tompa fényű lesz. A bútor fénye fokozódik, ha a pórusokat kitöltjük, és a fényezés sikere attól függ, hogy az alap változatlan marad-e. Praktikus szempontból 
a bágyadt és viaszos felületek megfelelőbbek mint a fényesek, 
a bágyasztás melegebb és jobbanmegtartja, sőt kiemeli a fa struktúráját, mint a fényezés. Egészen kis karcolások, amelyek 
a gyakorlatban  nem kerülhetők el, fényezett felületen csúnyán hatna és nehezen távolíthatók el. 

Jól fényezett bútort válogatott anyagból, nagy gonddal és hosszú közbenső szárításokkal lehet csak előállítani. 
A fényezőhelységnek tisztának, pormentesnek és legalább 18-20 °C hőmérsékletűnek kell lennie. Rongylabdával való fényezéskor több darabot egyszerre kell fényezni azért, hogy a labdával való végigjárás után az egyes darabok minél hosszabb ideig száradhassanak. 

Előzetes kezelés és csiszolás 

Miután a felületet csiszoltuk, megtisztítottuk (kikeféltük a port 
a pórusokból) beeresztjük egy réteg hígabb politúrral. Ennek célja az, hogy a fa olajozásakor 
ne vegyen fel túl sok olajat, ami később kiüthet. 
A politúrral való behúzással a fát ismét feldurvítjuk, azért azt újra csiszolni kell finom szemcséjű vizes polírpapírral. 

Fedés  

Amint a felület az alapozás után jól megszáradt, portól, piszoktól megtisztítjuk. Most finom habkőport és néhány csepp olajat szórunk 
a felületre, és kör alakú mozgással minden, a száradás során keletkezett egyenetlenséget lecsiszolunk róla. Ezután 
a felületet ronggyal letöröljük. 
Az első labdát csak spiritusszal töltjük meg, hogy a legfelső réteget kissé megpuhítsuk, és 
az összeragadjon az alsó politúrréteggel. Fedéskor sellakot kell a már zárt felületre felvinni. Ezért fokozatosan kevésbé hígított politúrral dolgozunk, közben adhatunk kevés olajat is hozzá. 
A fedéshez használt labda közepes finomságú anyagból készüljön. 
A politúrozást úgy kell végezni, hogy ugyanazt a helyet mindig csak egy bizonyos idő elteltével dörzsöljük ismét át. Minden helyre egyenletesen, kellő mennyiséget kell felhordani, különösen a szélekre és a sarkokra kell vigyázni. Használjunk olajat, hogy a politúr felszakadását elkerüljük. Az olaj elterjed a felületen és azt elszigeteli a labdától, a labda ezáltal könnyebben fut. Ha túl finomra választjuk a labda vásznát, az hamar eltömődik, kifényesedik. Különösen akkor tömődik el ha túl erős politúrral dolgoztunk, ekkor különösen fennáll a felszakadás veszélye. 
A felszakadt felületet szárítani kell, majd a felszakadás helyét át kell finoman csiszolni. Legjobb a felület, 
ha hosszú száradási szünetekkel többször, de mindig csak rövid ideig fedünk. Az utolsó labdát mindig szárazra kell kidolgozni. Fedés után a felületet legalább 24 óráig száradni hagyjuk.  

Készre fényezés  

Kellő száradás után a felületet letisztítjuk. A puha mosott vászonból vagy kötött pamutanyagból készített labdát megtöltjük spiritusszal vagy egészen híg politúrral, és ezzel végigmegyünk a felületen. 
Ezután híg politúrral és csak kevés olajjal politúrozunk. 
Ezt addig tesszük, amíg a labda száraz nem lesz; a nyomást mindig jobban csökkentjük, végül csak spiritusszal dolgozunk, amíg látható olajnyom nélküli, tiszta felületet nyerünk. 
A fényezés tulajdonképpen már befejeződött, csak el kell vonni a politúrozáshoz használt olajat.  

Felfényezés  

Száradás után a felületet portól, piszoktól megtisztítjuk. 
Ezután egy friss labdát megtöltünk spiritusszal 
és benzoeoldattal, és ezzel könnyen tovább fényezünk. 
A benzoeoldat felhúzza az olajat 
a felszínre. Kezdetben még néhány csepp olajat lehet használni míg 
a labdát jól bedolgozzuk. Fokozatos szárazon való dörzsölés után
 a labda felhúzza a felületre az olajat, amely azon kékesen fénylik. Ezután a labda huzatát újra cseréljük, 
és erre polírvizet öntünk, amellyel az olajat a felületről lepolírozzuk.