Politúrozáson
azoknak a műveleteknek az összességét értjük, amelyeknek az a
céljuk, hogy valamely anyag felületét
a károsító hatások ellen
megvédjék, és hogy megjelenését szebbé tegyék. A
feladatokés a lehetőségek a következők:
a természetes rajzolat
kiemelése,az időjárás állóság fokozása,
a
mechanikai hatások, a nedvesség
és a kémiai szempontból károsító
folyadékok elleni védelem.
A
felületkezelés lényegesen befolyásolja az árat
(kézi
sellakkpolitúrozás), a bútor megjelenését és a felújítás
minőségét.
Csiszolás és vizezés
Csiszoláson
a munkadarab felületének olyan finom, utólagos megmunkálását
értjük, amelynek során a csiszolószemcse finomsági fokától
függően,
a faanyagról forgácsrészecskéket választunk le. A
csiszolás csak
a felületek simítására és nemesítésére való,
ritkábban célja a pontos méretek kialakítása.
Ha a bútordarab
áttetsző felületkezelést kap, különösen ügyelni kell
a
csiszolás mélységére és irányára. Nagyobb felület
csiszolásakor érdemes parafából készült csiszolófát
használni,
a különféle profilokat megfelelően kialakított
csiszolófával,
vagy szabad kézzel kell csiszolni. Külön
figyelmet érdemelnek
a széles évgyűrűs fák, mert ezek lágy
évgyűrűi,
vagy a korai fa már tompa csiszolóeszköz esetén is
gyorsabban eltávolítható, mint a keményebb évgyűrű
vagy a
késői fa. Nem minden faanyag igényel vizezést
a további megmunkálás előtt.
Azt hogy kell-e vizezni a következők döntik
el: a fafaj kemény vagy lágy,finom vagy durva pórusú.
A
korábban alkalmazott szerszám (vágó vagy kaparóeszköz),
a
későbbiekben pácolandó bütü felületek aránya,
a zsír vagy
gyanta jelenléte és mennyisége, a színérzékenység és
az
elérendő felületi minőség.
Nagy
nyomáson végzett csiszolás esetén, vagy tompa csiszolóeszköz
alkalmazásakor
a pórusok szélei erőteljesebben kirajzolódnak, a
csiszolást követő pácfelhordás ezekhez igazodik
és a felület
érdes lesz. Ennek elkerülése érdekében előzetes vizezésre van
szükség.
A hőmérséklettől, a felvitt nedvességtől,
a
fafajtól és
a levegő mozgásától függő, megfelelően hosszú
száradási idő elteltével kerülhet sor a finom
és
éles csiszolóeszközzel végzett utáncsiszolásra.
Fehérítésen
a fa eredeti színének halványítását, vagy a színes foltok
fehérítőszerrel végzett eltávolítását értjük. Ismertebb
fehérítő anyagok
a kén-dioxid, klórgáz, hidrogén-peroxid,
nátrium-peroxid,
nátrium-biszulfit, oxálsav.
A
színezés fizikai folyamat.
A fa szerkezetét nem szabad sem
elfedni, sem fátyolossá tenni,
az
elszíneződést
a festékmolekulák beágyazódása és megtapadása
okozza.
A
pácolás a faanyag felületének olyan elszínezését jelenti,
amelynél
a kémiailag aktív anyagok a fa tartalmi anyagaival
kapcsolatba lépnek,
és így színváltozást idéznek elő.
A
ronggyal, ecsettel, mártó
vagy
szóró eljárással végzett festékanyag felhordásakor
a
szívóképes, nagy üregű tavaszi, illetve korai fa, mindenek előtt
a fenyőfélék fája több festékanyagot vesz fel, így negatív
erezeti kép keletkezik. A színező vagy pácanyagot bőségesen
kell felvinni és hossz-, illetve keresztirányú mozgással kell
a
pórusokba bedolgozni.
A felesleges anyagot száraz ronggyal kell
eltávolítani, eloszlatni.
Az
egyik legrégibb bevonó eljárás, antik bútor felújítás a kézi
sellakpolitúrozással való kezelés. A sellakpolitúrok száradása
függ viasztartalmuktól, a viaszmentes politúrok gyorsan száradó,
fénylő, tiszta bevonatot adnak. Egészen kevés viasztartalom is
meglassítja a száradást. A viasztartalmú sellakok ülepedő,
szűrhető politúrokat adnak, amelyek kevésbé hajlamosak
ragadásra, de lassan száradnak.
Az ilyen bevonat sokáig rugalmas
marad.
Bágyasztó
(matt) politúrozáshoz kívánatos
a sellakviasz, de vöröses és
sárga fákra káros, mert zöldes fátyolt okoz. Világos fákat
fehérített sellak oldattal kezeljünk.
A
szűrt tisztított viaszmentes vagy csak kevés viaszt tartalmazó
politúrok tiszták
és koncentráltan is hígan folyók. Hajlamosak
a ragadásra, de gyorsan száradnak, fényes, tiszta, kemény
és
rugalmas felületet adnak. A
sellakpolitúr akár évszázadokig is megtartja rugalmasságát.
A
fényezés (politúrozás) célja a fát olyan kemény, egyenletes,
üvegszerű bevonattal ellátni, amely a fa színét
és
struktúráját nem fedi el. Egy felület fénye annál nagyobb minél
jobban visszaveri a ráeső fényt.
Jó fényt akkor nyerünk, ha
a
felület maga is sima és a felület összes pórusa tömítve van,
ha csak csiszoljuk
a fát, akkor
az
többé-kevésbé tompa fényű lesz. A bútor fénye fokozódik, ha
a pórusokat kitöltjük, és a fényezés sikere attól függ, hogy
az alap változatlan marad-e. Praktikus szempontból
a bágyadt
és viaszos felületek megfelelőbbek mint a fényesek,
a bágyasztás
melegebb és jobbanmegtartja, sőt kiemeli a fa struktúráját,
mint a fényezés. Egészen kis karcolások, amelyek
a gyakorlatban
nem kerülhetők el, fényezett felületen csúnyán hatna és
nehezen távolíthatók el.
Jól fényezett bútort válogatott
anyagból, nagy gonddal és hosszú közbenső szárításokkal lehet
csak előállítani.
A fényezőhelységnek tisztának, pormentesnek
és legalább 18-20 °C hőmérsékletűnek kell lennie.
Rongylabdával való fényezéskor több darabot egyszerre kell
fényezni azért,
hogy
a labdával való végigjárás után az egyes darabok minél
hosszabb ideig száradhassanak.
Miután
a felületet csiszoltuk, megtisztítottuk (kikeféltük a port
a
pórusokból) beeresztjük egy réteg hígabb politúrral. Ennek
célja az, hogy a fa olajozásakor
ne vegyen fel túl sok olajat, ami
később kiüthet.
A
politúrral való behúzással a fát ismét feldurvítjuk, azért
azt újra csiszolni kell finom szemcséjű vizes polírpapírral.
A
legegyszerűbb a habkőporral
és szeszszel való pórustömítés,
amelyet durva zsákvászonnal dolgoznunk be a fa felületébe. (Ilyenkor még nem adagolunk olajat
a felületre). A
pórustömítés után a fát száradni hagyjuk, és ha azután azt
tapasztaljuk, hogy a pórusok behúzódtak, a pórustömítést tömítést meg kell ismételni.
Ha sellakpolitúrral
alapozunk, akkor lehetőleg viaszmentes, hígított anyagot
használjunk, mert az erős politúr tisztátalan, szürke felületet
ad. Alapozáshoz durva vászonból készült politúrozó labdát
használjunk,
a labda belseje gyapjú vagy gyapot legyen. A labda
nagysága a felület nagyságához igazodik.
A labda
a politúrt a rá
gyakorolt nyomás szerint adja le,
az oldóanyag elpárolog és a
felületen nagyon vékony lakkhártya keletkezik. A labdával újra
és újra végigmenve ugyanazon a felületen,
az újonnan felvitt
politúr az alatta levőt oldja és vele egységes réteget alkot.A
labda alá finom habkőport szórunk, amely a felületre csiszolóan
hat. Először majdnem tiszta spiritusszal (minden olaj nélkül,
nagyon kevés habkőporhozzáadásával) előbb gyenge, majd mindig
erősebbnyomással,
íves mozgással alapozunk mindaddig, amíg
teljesen sima felület nem keletkezik. A finom lakkrétegre csak
akkor szabad újra rádolgozni ha már teljesen átkeményedett. Habkövet azért adunk hozzá, hogy ezzel egyrészt az esetleges
politúr felhalmozódásokat kiegyenlítsük, másrészt a
keletkezett csiszolattal
a fa még nyílt
hasadásait kitöltsük. Amint az alapozás előrehaladt, a kör
alakú mozgások egyre nehezebbek lesznek, ekkor néhány csepp
olajat adunk a labda alá. Így a felületen "felhők"
keletkeznek és a fényezőlabda könnyebben csúszik. Ezután még
néhány politúrral és spiritusszal töltött labdával
átdörzsöljük a felületet mindaddig, amíg sima, fénylő nem
lesz. Ennél a felvitelnél nagy elővigyázatra van szükség, mert
haa labda nagyon nedves, könnyen felszakad a vékony sellakhártya. Ha a labda túl száraz, akkor nem kerül semmi anyag a felületre és
azt akár össze is karcolhatjuk.
Nem szabad túl sok habkőport
szórni a felületre mertez lerakódik, elfedi a fa rajzát,
a
bajok gyakran csak később mutatkoznak fehéres vagy szürke foltok
alakjában. Ha mára munkadarabon könnyedén összefutó felhők
keletkeznek, azt spiritusszal itatott ronggyal, kevés habkőpor
hozzáadásával letöröljük,
hogy vele az olajat lehúzzuk.
Ezután
a felületet legalább 24 órán át száradni hagyjuk.
Amint
a felület az alapozás után jól megszáradt, portól, piszoktól
megtisztítjuk. Most finom habkőport
és
néhány csepp olajat szórunk
a felületre, és kör alakú
mozgással minden, a száradás során keletkezett egyenetlenséget
lecsiszolunk róla. Ezután
a felületet ronggyal letöröljük.
Az
első labdát csak spiritusszal töltjük meg, hogy a legfelső
réteget kissé megpuhítsuk, és
az összeragadjon az alsó
politúrréteggel. Fedéskor sellakot kell a már zárt felületre
felvinni. Ezért fokozatosan kevésbé hígított politúrral
dolgozunk, közben adhatunk kevés olajat is hozzá.
A fedéshez
használt labda közepes finomságú anyagból készüljön.
A
politúrozást úgy kell végezni, hogy ugyanazt a helyet mindig csak
egy bizonyos idő elteltével dörzsöljük ismét át. Minden helyre
egyenletesen, kellő mennyiséget kell felhordani, különösen
a
szélekre és a sarkokra kell vigyázni. Használjunk olajat, hogy a
politúr felszakadását elkerüljük. Az olaj elterjed a felületen
és azt elszigeteli a labdától, a labda ezáltal könnyebben fut. Ha túl finomra választjuk
a
labda vásznát, az hamar eltömődik, kifényesedik. Különösen
akkor tömődik el ha túl erős politúrral dolgoztunk, ekkor
különösen fennáll a felszakadás veszélye.
A felszakadt
felületet szárítani kell, majd
a felszakadás helyét át kell finoman csiszolni. Legjobb a felület,
ha hosszú száradási szünetekkel többször, de mindig csak rövid
ideig fedünk. Az utolsó labdát mindig szárazra kell kidolgozni.
Fedés
után a felületet legalább 24 óráig száradni hagyjuk.
Kellő
száradás után a felületet letisztítjuk. A puha mosott vászonból
vagy kötött pamutanyagból készített labdát megtöltjük
spiritusszal vagy egészen híg politúrral, és ezzel végigmegyünk
a
felületen.
Ezután híg politúrral és csak kevés olajjal
politúrozunk.
Ezt addig tesszük, amíg a labda száraz nem lesz; a
nyomást mindig jobban csökkentjük, végül csak spiritusszal
dolgozunk,
amíg
látható olajnyom nélküli, tiszta felületet nyerünk.
A fényezés tulajdonképpen már
befejeződött, csak el kell vonni a politúrozáshoz használt
olajat.
Száradás
után a felületet portól, piszoktól megtisztítjuk.
Ezután egy
friss labdát megtöltünk spiritusszal
és benzoeoldattal, és ezzel
könnyen tovább fényezünk.
A benzoeoldat felhúzza az olajat
a
felszínre. Kezdetben még néhány csepp olajat lehet használni míg
a labdát jól bedolgozzuk. Fokozatos szárazon való dörzsölés
után
a labda felhúzza a felületre az olajat, amely azon kékesen
fénylik. Ezután a labda huzatát újra cseréljük,
és erre
polírvizet öntünk, amellyel az olajat a felületről lepolírozzuk.