Politúrozás

Politúrozáson azoknak a műveleteknek az összességét értjük, amelyeknek az a céljuk, hogy valamely anyag felületét 
a károsító hatások ellen megvédjék, és hogy megjelenését szebbé tegyék. A feladatokés a lehetőségek a következők: 
a természetes rajzolat kiemelése,az időjárás állóság fokozása, 
a mechanikai hatások, a nedvesség
 és a kémiai szempontból károsító folyadékok elleni védelem. 
A felületkezelés lényegesen befolyásolja az árat 
(kézi sellakkpolitúrozás), a bútor megjelenését és a felújítás minőségét. 

A felület előkészítése  

Csiszolás és vizezés  

Csiszoláson a munkadarab felületének olyan finom, utólagos megmunkálását értjük, amelynek során a csiszolószemcse finomsági fokától függően, 
a faanyagról forgácsrészecskéket választunk le. A csiszolás csak 
a felületek simítására és nemesítésére való, ritkábban célja a pontos méretek kialakítása. 
Ha a bútordarab áttetsző felületkezelést kap, különösen ügyelni kell 
a csiszolás mélységére és irányára. Nagyobb felület csiszolásakor érdemes parafából készült csiszolófát használni, 
a különféle profilokat megfelelően kialakított csiszolófával, 
vagy szabad kézzel kell csiszolni. Külön figyelmet érdemelnek 
a széles évgyűrűs fák, mert ezek lágy évgyűrűi, 
vagy a korai fa már tompa csiszolóeszköz esetén is gyorsabban eltávolítható, mint a keményebb évgyűrű
 vagy a késői fa. Nem minden faanyag igényel vizezést 
a további megmunkálás előtt. 
Azt hogy kell-e vizezni a következők döntik el: a fafaj kemény vagy lágy,finom vagy durva pórusú.
A korábban alkalmazott szerszám (vágó vagy kaparóeszköz), 
a későbbiekben pácolandó bütü felületek aránya, 
a zsír vagy gyanta jelenléte és mennyisége, a színérzékenység és 
az elérendő felületi minőség. Nagy nyomáson végzett csiszolás esetén, vagy tompa csiszolóeszköz alkalmazásakor 
a pórusok szélei erőteljesebben kirajzolódnak, a csiszolást követő pácfelhordás ezekhez igazodik 
és a felület érdes lesz. Ennek elkerülése érdekében előzetes vizezésre van szükség. 
A hőmérséklettől, a felvitt nedvességtől, a fafajtól és 
a levegő mozgásától függő, megfelelően hosszú száradási idő elteltével kerülhet sor a finom 
és éles csiszolóeszközzel végzett utáncsiszolásra. 

Fehérítés, színezés és pácolás

Fa pácolási minták

Fehérítésen a fa eredeti színének halványítását, vagy a színes foltok fehérítőszerrel végzett eltávolítását értjük. Ismertebb fehérítő anyagok 
a kén-dioxid, klórgáz, hidrogén-peroxid, nátrium-peroxid, 
nátrium-biszulfit, oxálsav. 
A színezés fizikai folyamat.
 A fa szerkezetét nem szabad sem elfedni, sem fátyolossá tenni, 
az elszíneződést 
a festékmolekulák beágyazódása és megtapadása okozza. 
A pácolás a faanyag felületének olyan elszínezését jelenti, amelynél 
a kémiailag aktív anyagok a fa tartalmi anyagaival kapcsolatba lépnek, 
és így színváltozást idéznek elő. 
A ronggyal, ecsettel, mártó vagy szóró eljárással végzett festékanyag felhordásakor 
a szívóképes, nagy üregű tavaszi, illetve korai fa, mindenek előtt 
a fenyőfélék fája több festékanyagot vesz fel, így negatív erezeti kép keletkezik. A színező vagy pácanyagot bőségesen kell felvinni és hossz-, illetve keresztirányú mozgással kell 
a pórusokba bedolgozni. 
A felesleges anyagot száraz ronggyal kell eltávolítani, eloszlatni.

Sellakk politúrozás

Az egyik legrégibb bevonó eljárás, antik bútor felújítás a kézi sellakpolitúrozással való kezelés. A sellakpolitúrok száradása függ viasztartalmuktól, a viaszmentes politúrok gyorsan száradó, fénylő, tiszta bevonatot adnak. Egészen kevés viasztartalom is meglassítja a száradást. A viasztartalmú sellakok ülepedő, szűrhető politúrokat adnak, amelyek kevésbé hajlamosak ragadásra, de lassan száradnak. 
Az ilyen bevonat sokáig rugalmas marad. Bágyasztó (matt) politúrozáshoz kívánatos 
a sellakviasz, de vöröses és sárga fákra káros, mert zöldes fátyolt okoz. Világos fákat fehérített sellak oldattal kezeljünk. A szűrt tisztított viaszmentes vagy csak kevés viaszt tartalmazó politúrok tiszták 
és koncentráltan is hígan folyók. Hajlamosak a ragadásra, de gyorsan száradnak, fényes, tiszta, kemény 
és rugalmas felületet adnak. A sellakpolitúr akár évszázadokig is megtartja rugalmasságát.

A bútor fényezés menete sellakpolitúrral 

A fényezés (politúrozás) célja a fát olyan kemény, egyenletes, üvegszerű bevonattal ellátni, amely a fa színét és struktúráját nem fedi el. Egy felület fénye annál nagyobb minél jobban visszaveri a ráeső fényt. 
Jó fényt akkor nyerünk, ha 
a felület maga is sima és a felület összes pórusa tömítve van, 
ha csak csiszoljuk 
a fát, akkor az többé-kevésbé tompa fényű lesz. A bútor fénye fokozódik, ha a pórusokat kitöltjük, és a fényezés sikere attól függ, hogy az alap változatlan marad-e. Praktikus szempontból 
a bágyadt és viaszos felületek megfelelőbbek mint a fényesek, 
a bágyasztás melegebb és jobbanmegtartja, sőt kiemeli a fa struktúráját, mint a fényezés. Egészen kis karcolások, amelyek 
a gyakorlatban  nem kerülhetők el, fényezett felületen csúnyán hatna és nehezen távolíthatók el. 

Jól fényezett bútort válogatott anyagból, nagy gonddal és hosszú közbenső szárításokkal lehet csak előállítani. 
A fényezőhelységnek tisztának, pormentesnek és legalább 18-20 °C hőmérsékletűnek kell lennie. Rongylabdával való fényezéskor több darabot egyszerre kell fényezni azért, hogy a labdával való végigjárás után az egyes darabok minél hosszabb ideig száradhassanak. 

Előzetes kezelés és csiszolás 

Miután a felületet csiszoltuk, megtisztítottuk (kikeféltük a port 
a pórusokból) beeresztjük egy réteg hígabb politúrral. Ennek célja az, hogy a fa olajozásakor 
ne vegyen fel túl sok olajat, ami később kiüthet. 
A politúrral való behúzással a fát ismét feldurvítjuk, azért azt újra csiszolni kell finom szemcséjű vizes polírpapírral. 

Pórustömítés

A legegyszerűbb a habkőporral 
és szeszszel való pórustömítés, amelyet durva zsákvászonnal dolgoznunk be a fa felületébe. (Ilyenkor még nem adagolunk olajat 
a felületre). A pórustömítés után a fát száradni hagyjuk, és ha azután azt tapasztaljuk, hogy a pórusok behúzódtak, a pórustömítést tömítést meg kell ismételni.  

Alapozás  

Ha sellakpolitúrral alapozunk, akkor lehetőleg viaszmentes, hígított anyagot használjunk, mert az erős politúr tisztátalan, szürke felületet ad. Alapozáshoz durva vászonból készült politúrozó labdát használjunk, 
a labda belseje gyapjú vagy gyapot legyen. A labda nagysága a felület nagyságához igazodik. 
A labda a politúrt a rá gyakorolt nyomás szerint adja le, 
az oldóanyag elpárolog és a felületen nagyon vékony lakkhártya keletkezik. A labdával újra 
és újra végigmenve ugyanazon a felületen,
 az újonnan felvitt politúr az alatta levőt oldja és vele egységes réteget alkot.A labda alá finom habkőport szórunk, amely a felületre csiszolóan hat. Először majdnem tiszta spiritusszal (minden olaj nélkül, nagyon kevés habkőporhozzáadásával) előbb gyenge, majd mindig erősebbnyomással, 
íves mozgással alapozunk mindaddig, amíg teljesen sima felület nem keletkezik. A finom lakkrétegre csak akkor szabad újra rádolgozni ha már teljesen átkeményedett. Habkövet azért adunk hozzá, hogy ezzel egyrészt az esetleges politúr felhalmozódásokat kiegyenlítsük, másrészt a keletkezett csiszolattal a fa még nyílt hasadásait kitöltsük. Amint az alapozás előrehaladt, a kör alakú mozgások egyre nehezebbek lesznek, ekkor néhány csepp olajat adunk a labda alá. Így a felületen "felhők" keletkeznek és a fényezőlabda könnyebben csúszik. Ezután még néhány politúrral és spiritusszal töltött labdával átdörzsöljük a felületet mindaddig, amíg sima, fénylő nem lesz. Ennél a felvitelnél nagy elővigyázatra van szükség, mert haa labda nagyon nedves, könnyen felszakad a vékony sellakhártya. Ha a labda túl száraz, akkor nem kerül semmi anyag a felületre és azt akár össze is karcolhatjuk.
Nem szabad túl sok habkőport szórni a felületre mertez lerakódik, elfedi a fa rajzát, 
a bajok gyakran csak később mutatkoznak fehéres vagy szürke foltok alakjában. Ha mára munkadarabon könnyedén összefutó felhők keletkeznek, azt spiritusszal itatott ronggyal, kevés habkőpor hozzáadásával letöröljük, hogy vele az olajat lehúzzuk. Ezután a felületet legalább 24 órán át száradni hagyjuk. 

Fedés  

Amint a felület az alapozás után jól megszáradt, portól, piszoktól megtisztítjuk. Most finom habkőport és néhány csepp olajat szórunk 
a felületre, és kör alakú mozgással minden, a száradás során keletkezett egyenetlenséget lecsiszolunk róla. Ezután 
a felületet ronggyal letöröljük. 
Az első labdát csak spiritusszal töltjük meg, hogy a legfelső réteget kissé megpuhítsuk, és 
az összeragadjon az alsó politúrréteggel. Fedéskor sellakot kell a már zárt felületre felvinni. Ezért fokozatosan kevésbé hígított politúrral dolgozunk, közben adhatunk kevés olajat is hozzá. 
A fedéshez használt labda közepes finomságú anyagból készüljön. 
A politúrozást úgy kell végezni, hogy ugyanazt a helyet mindig csak egy bizonyos idő elteltével dörzsöljük ismét át. Minden helyre egyenletesen, kellő mennyiséget kell felhordani, különösen a szélekre és a sarkokra kell vigyázni. Használjunk olajat, hogy a politúr felszakadását elkerüljük. Az olaj elterjed a felületen és azt elszigeteli a labdától, a labda ezáltal könnyebben fut. Ha túl finomra választjuk a labda vásznát, az hamar eltömődik, kifényesedik. Különösen akkor tömődik el ha túl erős politúrral dolgoztunk, ekkor különösen fennáll a felszakadás veszélye. 
A felszakadt felületet szárítani kell, majd a felszakadás helyét át kell finoman csiszolni. Legjobb a felület, 
ha hosszú száradási szünetekkel többször, de mindig csak rövid ideig fedünk. Az utolsó labdát mindig szárazra kell kidolgozni. Fedés után a felületet legalább 24 óráig száradni hagyjuk.  

Készre fényezés  

Kellő száradás után a felületet letisztítjuk. A puha mosott vászonból vagy kötött pamutanyagból készített labdát megtöltjük spiritusszal vagy egészen híg politúrral, és ezzel végigmegyünk a felületen. 
Ezután híg politúrral és csak kevés olajjal politúrozunk. 
Ezt addig tesszük, amíg a labda száraz nem lesz; a nyomást mindig jobban csökkentjük, végül csak spiritusszal dolgozunk, amíg látható olajnyom nélküli, tiszta felületet nyerünk. 
A fényezés tulajdonképpen már befejeződött, csak el kell vonni a politúrozáshoz használt olajat.  

Felfényezés  

Száradás után a felületet portól, piszoktól megtisztítjuk. 
Ezután egy friss labdát megtöltünk spiritusszal 
és benzoeoldattal, és ezzel könnyen tovább fényezünk. 
A benzoeoldat felhúzza az olajat 
a felszínre. Kezdetben még néhány csepp olajat lehet használni míg 
a labdát jól bedolgozzuk. Fokozatos szárazon való dörzsölés után
 a labda felhúzza a felületre az olajat, amely azon kékesen fénylik. Ezután a labda huzatát újra cseréljük, 
és erre polírvizet öntünk, amellyel az olajat a felületről lepolírozzuk.